..Ki fejét s eszét a seggében tartva, nemesebbik felét csak vakarva, tágra nyílt szemekkel, elcsodálkozván hogy parkol hajója..

Mert bizony kikötni, s időzni, jó a dokkban, a szárazban meg kiváltképp, hisz széltől s víztől védett, a napfény csiklandozza szegecselt, avagy enyvvel futtatott oldalunkat, a tatunk kaviártól öklendezik, s dom perignont vedel, vagyis? A "hosszan tartó, csak mi tudjuk milyen súlyos betegségünkből" kilábalván, önorvoslásunk által vényre felírt holiday kapszula kúránk rendben zajlik! Tehát?  Minden szuper fasza!! Lazulunk, nap fürdünk.

A kicsit szar csak a palacsintába az , hogy a száraz dokkba is beszivárog a víz, s könnyen poshad, büdösödik, mert ugye az állóvíz nem frissül, cserélődik, tisztul az bizony nevéhez méltón "Áll".

 S így aztán az a szitu van, hogy Jachtos nyaralásos, habokban fürdőzős, ordenárén vedelős, farsangos "jólétünk",nem is summer time. Hanem rendszerességgel 362 napig seggel rajtunk, talán már évek óta s évekig még. Préseli mellkasunkat, mászkál bennünk, a fel-alá rohangász a fejünkben, kezünket gúzsba köti. Na meg aztán, legjobb havert is prezentál: Pató Pál úr személyében! No persze pajeszig merülni s habzsolni az "orvosunk"(mi magunk),  által felírtakat,s elhinni, hogy nagy királyok vagyunk , parádésan szórakoztató.  A nemtörődöm percenkénti új örömök, s az ebből fakadó kurta lelki orgazmusaink, gazdag kíséretét testőrként, s illetékbélyegként  használva, Sitty-sutty már kérjük is az életokmányirodától, a Császári palotába kiállított lakcím kártyánkat, s mellé csatoltatjuk is rögvest, a királyi állampolgárságot igazoló személyi okmányunkat. Fel sem tűnik, hogy az így kiállított okmányt elő sem tudjuk kaparni a farzsebből, mert háton kalimpálunk mint teknősék! 

De még mindig azt köhögjük, ez aztán a  "dolce vita", nem a majomkenyérfán lógni, mint az orr terméküket, ízletesen új begyről csemegéző csimpánz "kollégánk".

Nade az éremnek a pocsékabb oldala, a nagy-nagy és "felettébb hasznosan töltött boldog időnkben", hogy az ÉLET azért, kiválóan posztoló, s igazoltató, na meg bírságoló yard is. Hisz vágjuk,  a paradicsomi "édes élet"-ben is kell a rend, melyet őriznek, s fenn is tartanak. És mint lenni szokott az, a henyélőket, "Nagy Embereket", éjjel táplálkozókat, "dokkollókat",  azért fakabát úrék is gyakrabban kikapják a sorból, és falhoz állítják.  S a tegnap megélt über fasza boldogság, ott is marad tegnapon, ma s holnap, már csak regélgetünk róla. Tartalmat nélkülöző, ál-óhajtó mondatokban...

Kérdést magunknak szegezve: az Élet is Zsaru mód jár el?

A válasz gyorsba érkezik: naná!!

Na persze, lökhetjük itt a Jonie Wolker reklám szlogenjére is, "élj úgy..... ", "vagy a "ki ha Én nem "stb stb....falkefélő okosságokat.

A fentiekben vázolt  aktuális életünk, által dramaturgizált, majd levetített kis mozink, bátran kijelenthetjük: elég pörgős, hollywoodi maszlagokat nélkülözvén, s fordulatoktól gazdagon jóllakott egy filmtekercs. Már már szobor gyanús is. 

De simán benne van a deal-ben, mint járulékos költség, a produceri gázsi, de akár rendezői díjazásként is, hogy eljövendőn, a nappalinkban (ha lesz ilyenünk), a kandalló előtt, a karosszékben, a  mi kis film-szatíránk premierjét egyes egyedül csak mi tekintjük majd meg, és nem is várhatunk átütő sikert, sem felállva tapsoló nagyérdeműt, magunkon kívül....

s hogy Miért?...

Mert bizony, igencsak elfeledtünk "vetni" bármit is a hosszúra nyúlt nagy-nagy mókában. Így aztán aratni se nagyon kell, s nincs is mit...

A tenger langyos, meleg sós vize, megzabálta a hajónkat....

Oda a "legénység"...