...van, hogy napokig megteszed s lefutod ugyanazt az utat, kört laktered részei között, mégsem szúr szemet semmi...minden ugyanaz s ugyanott van, gondolod?! Majd egész véletlenül végre szemed kereszttüzébe kerül,alig észrevehető, s ahogy megbámulod, ott a tükörben magad is, labdák halmozódnak torkodban! Felfedzve már tudod h ott van, s akkor pusztít el a felismerés! Vajh mióta árválkodik az ott nekem címezve? 
Nüanszok, melyek földmozgató óriássá cseperedtek, s súlyuk alatt tested össze roppana, de most nem, nem teszi meg ezt neked..Dúvad erejével vértez.. S Te magad válsz a Földmozgatóvá...Így hát, figyelmes légy, necsak nyitva legyen szemed, láss is azzal!!!S ezek a meghitt pillanatok vésődjenek be arcodba örökre..Mert többet ér és súlyosabb egy szó, jókor mint egy egész "Szemeszter" alatt prédikált üres szóhadsereg..!!!
ui: "Dettoooooooo"

"...Van a várakozás... Ami sokféle lehet. Várhatsz olyasmit, amit valójában nem vársz, de mégis, kénytelen vagy, mert nem kerülheted el. Várhatsz olyasmit, ami már megszokottan érkezik életedbe, ami közömbös, ami mégis, mindig érkezik, és elviseled. De van, amikor olyasmit vársz, ami már a várakozás idején különös varázzsal tölt el. Ami életedben csak nagyon ritkán fordul elő - ha egyáltalán megadatik valaha is. Várakozás egy találkozásra, várakozás Valakire, akit ismersz, mégis, most ismered meg. Akinek tudod az érintését, mégis, most érint meg. Akinek hallottad hangját, mégis, most hallod meg. Akinek érzed szépségét, mégis, most látod meg. Akinek ismered ölelését, mégis, most öleled meg. És várod. Várod ezt a találkozást. Várod, hogy megismerd, hogy megérintsd, hogy eggyé válj vele, hogy a találkozás csodája egy másik világba repítsen...."

...ébredsz, nyilik a szemed, mostanába, arcod nem pirosposgázs, (hacsak a postás nem egy "átszállóval" kezdi a kézbesítést nálad)... ha azt gondolod, rendben, vagy, halmozod nem hozzáértésedet, de előadni kiváló, s jóleső gondolnod, mondanod, hogy jó vonaton utazol...még szerencse, hogy a kalauz nem nézi az ajtód előtti lábtörlőt, ami csupa kosz, saját porod, ami már nem bírt alatta maradni, hisz évekig söpörted alá mindened, s mára átütött rajta...emeld hát fel, s vidd el a kukáig, (csak pár lépés), rázd ki azt, aztán söpörj össze alatta is..utána pedig ugrálhatsz, állhatsz, a tiszta kis "belépő" szőnyegeden, s nem fulladsz már a portól, izlik majd lábadnak is a "tiszta levegő s környezet..." stabilabb lesz talajod fogása...

...A rágcsáló elképzelt pillanatai, egy félreértés miatt..Örkény egypercese alapján...

...Mihelyst észreveszed, hogy nincs kihez szólnod s beszélned, csak annyit jelent, hogy pontosan elérkezett az idő arra, hogy leülj, s bizony eszmét cserélj magaddal! Nem lesz bájcsevej s kötetlen, de ha megérted amit mondani akarsz magadnak, újfenn lesz kihez szólnod s beszélned majd magadon kívül...

http://www.art-dept.net/2011/04/bela-borsodi-for-the-vlp-terrain/

"...Szerezd hát meg magadnak azt, ami teljesen tőled függ: légy őszinte, méltóságteljes, munkabíró, ne hajhászd az élvezetet, ne elégedetlenkedj a sorsoddal, légy kevéssel beérő, jóindulatú, szabad, komoly, keresetlen, nagylelkű. Nem érzed-e, hogy mennyi mindent meg tudnál szerezni, amire nem hozhatod fel kifogásnak az alkalmatlanságot, a rátermettség hiányát? Te pedig szántszándékkal alatta maradsz a mércének? Vajon a rátermettség hiánya kényszerít rá, hogy zúgolódj, az élethez görcsösen ragaszkodj, hízelegj, testi állapotodat okold, hogy tetszelegj, hogy komolytalan légy, hogy lelkednek annyi nyugtalanságot okozz? Nem!, az istenekre nem! Mindezeket a hibákat már régen levetkőzhetted volna, s legföljebb csak azzal vádolhatnának, hogy valóban lassúbb, nehezebb felfogású vagy. Ezen is segítened kell azonban gyakorlással, s nem szabad elnézned magadnak ezt a mentségedet, vagy éppen tetszelegned benne..."

...Mielőtt még úgy tűnne, hogy értek hozzá, hát az félreértés...De, tény s igen, igaz is: átkozottul meleg vagyon. Azt gondolom, hogy egy gyengén látó Kameruni, aki légi közlekedéssel érkezvén kis hazánkba, a Ferihegyi forró talajon szuper zavarodott téveszméket gyártana, kínosan mosolyogva a levegőben töltött óráiról. Mert meggyőződve a klímáról inkább otthon érezné magát (az egyenlítőre hurkolva) mint közép Európa, Dunával megfelezett "tejjel-mézzel folyó" Budapestjén!

Na de mielőtt még, panaszáradatot rebegne ajkunk, az egész nap kellemesen tapadó bőrünkről, és sós lé áztatta szempillánkról, ássunk vissza "március idusára" nameg a locsolkodó "HÓFickókra, akik a kényszerszabira küldték a Húsvéti Nyúlat. Persze, mondtuk akkor:

- "felöltözni még mindig föl lehet"

Bár mém, mémre halmozódott, a Pilvax-os hókotrókról, nameg a vacogó tapsifülesekről...

Ha akkor öltöztünk, akkor most vetkőzzünk: akár otthon, akár vízparton, de lehet éppen fridzsider előtt is...kinek hogy s miként adatik tetszik.

Nyelvünkre meg tegyünk lakatot, hogy ennyire forrón kell bizony bekapnunk az áldásos D vitamint. Mert pár hónap múlva ha Miklós érkezik, nem hinném hogy a puttonyában a szaloncukron, meg "aranyozott gallyakon" kívül, akadna e 33-34 celsius fok utánvétel...

S közben Pedig rohan, kosara megtelve a korhadt fák kérgével, nyers tönkről aprított, tűzrevaló forgácsokkal, melyek összeérve éneket s dalt pattognak…

S aki hangszeren játszik, azt hallgatják, ha úgy esik, táncra is perdülnek a traktusokra…

De a zenész is felelős a parkett “ördögeiért”…

Ha akkordjai felelőtlenek, bajt hozhatnak a ritmust megélőkre.

A parketten párok kézfogódzva ölelik egymást, s ringatják keblükön a kósza hangjegyeket..Merengett gondolataikkal édesen dédelgetik a terveiket, a következő talpalávalót lesvén a “hangjegyvitéztől”. Közben egymás fülébe suttog a pár, a villódzó fények által bekóborolt plattzon:

 …-Ez most talán nem szokványos, közhely nótácska lessz, amire mindig is csak úgy jobbra-balra topogtunk, ugye? Mert tartjuk a szokást…

…-Nem nem kedvesem, ezek most új dalocskák, de hidd el kedvez ritmusuk a megszokott lépéseinknek, de új is akad benne lábunknak, ne félj lépni, én sem rezzenek, fogom, kezed, s tudom, Te meg az enyém…

…-Így gondunk nem lehet!

 Majd felcsendülnek a hőn áhított hangjegyek, és párjaink újfenn táncra perdülnek.Vannak kik továbbra is bizton mozognak, lépéseik megfontoltak s kimértek. Egysikúak is, s helyben topogók. Biztosak, gyakorlottak de csak a megszokott komfort zónáikon belül, ezáltal ott  “helyben” öregesen álló-táncolók maradnak.

 Nade hol van az előbb “szót” szóllt párunk?

Perdülnek is elő a parkett horizontján, egymást vezetve..

Mozgásuk kissé bizonytalan s darabos, de ugyanakkor szemrevaló és várakozásokkal teli, még nem túl stabil, de mindenképp tervezett, ls átni hagyja éltüket.

Kik a talpalávaló után csöppetsem  pihenni vágynak, hanem frissibe tanult lépésekkel hegyeket “másznak”! Táncoljunk hát olyannal, ki tanul s közben tanít! Új lépéseket mutat, és bátran sarkall azok elsajátítására…

Nem pedig lábunkra lép, s mi is az övére, mert úgy bizony nem igen lehet haladni, csak topogni, esetleg forogni, de azt is csak egy helyben…

"...Az ember egész életében csak várakozik. Várja, hogy megszülessen, aztán várja, hogy meghaljon. Sorban áll, és vár, hogy vécépapírt vehessen. Sorban áll a bankban, és várja, hogy megkapja a pénzét. Ha pedig nincs pénze, még hosszabb sorokban vár, csak nem a bankban. Várja, hogy alhasson, és várja, hogy felébredjen. Várja, hogy megházasodhasson, aztán várja, hogy elválhasson. Várja, hogy essen az eső, aztán meg hogy elálljon. Várja, hogy ehessen, aztán hogy ehessen újra. Várja, hogy sorra kerüljön egy csapat őrült közt, s közben azon tűnődik, vajon ő is megőrült-e....?"